Reneszánsz kori fafúvósok

A barokk és a későbbi korok nagy hangszercsaládokat alkotó tendenciája ugyanakkor rengeteg hangszert és korai hangszercsaládot el is tüntetett az európai zenéből - ezek a hangszerek nagyrészt a fúvósok hihetetlen gazdagságú seregéből koptak ki. A barokk előtti zene megszámlálhatatlan fajtájú, méretű, nevű és hangszínű kisebb-nagyobb szimpla- és duplanádas, ajaksípos és trombitaféle hangszert termett, de ezek egy része inkább a korra jellemző zenei kísérletezés következményeképp született. Néhány közülük azonban már rendelkezett a hangszercsaláddá válás lehetőségével - a reneszánsz filozófiája amúgy is a hasonlóságnak, a rendszerezésnek kedvezett, így aztán a vonósok mellett az ajaksípos furulyák, a nyelvsípos görbekürtök (krummhorn, cromorne), a harsonák, és még néhány fafúvós hangszer kezdett azonos szerkezettel, négy-ötféle méretben megjelenni. A kor homofóniája és az emberi hang, a vox humana hangszeres utánzásának igénye, a kórusmuzsika felsőbbrendűségének elve miatt a klasszikus reneszánszban ez a fajta felfogás dominált, később azonban a zenészek - talán épp a hangzó szólamok összeállításának hangszeres korlátai miatt - kezdték észrevenni az eltérő hangszínű és hangmagasságú fafúvósok egyidejű megszólaltatásának szépségeit is. Monteverdi korában a hangszerek egyénisége már szempont, de a korábbi időszakokban is sokhelyütt épp az egyházi, a "komoly" zene ellensúlyozásaképpen használják a vegyes hangszerelést, bár ebben a korban a szerzők még leggyakrabban 'ad libitum' szólamokkal dolgoznak, sokszor alkalmi, vagy éppen változó összetételű zenekarokkal, ahol a mai értelemben vett hangszerelés még nem létezett.
A középkor és a reneszánsz legjelentősebb fafúvósai: görbekürt, chalumeau, pommer, dulcián, furulyák, harántfuvola, zergekürt.
Jellegzetes régi magyar hangszerek a duda, a töröksíp, a hatlyukú furulya, a tilinkó és az árpád-kori kettőssíp - ezek leginkább népzenénkben és népzenei rokonságot mutató zenéinkben élnek tovább. A töröksíp a Rákóczi-szabadsághar kurucainak jelképpé vált hangszere volt, ezért a hatalom a szabadságharc bukása után elrendelte megsemmisítésüket - ennek sikeressége miatt ma már csak korabeli leírások alapján készült kópiái léteznek.


MÚZEUM