Az életemet a mai napig is két dolog teszi teljessé: a zene, és a gyerekek. Az édesanyám szerint hamarabb énekeltem, mint beszéltem. Tőle a pedagógusvénát, a gyermekszeretetet örökölhettem, édesapámtól pedig, aki festett és szobrászkodott, és igazi ezermester, valószínűleg a művészi hajlamot. A zenetagozatos általános iskolában furulyázni tanultam, illetve 8 évig zongorázni. Az első nagy döntés a pedagóguspálya felé vitt, gyógypedagógusként értelmi sérült gyermekeket tanítok a mai napig is, ahol ismét „rám talált” a zene, és a zenekar tagja lettem, aminek immáron 20 éve. A régizene, a zenekari együtt muzsikálás akkor még ismeretlen volt számomra, de mára már el sem tudnám képzelni az életem enélkül. Szeretem a természetet, az állatokat, a könnyűzenét, és természetesen a két hivatásom mellett a családdal együtt teljesek a mindennapjaim.